Emlékeim szerint kb 20-25 évvel ezelőtt még nem igazán érdekelte az embereket, hogy ha egy nő felemeli a karját, akkor van-e hónalj kutyája vagy sem. Sőt, akkor még az volt a furcsa, ha nem volt. Mára ez már jócskán megváltozott és az ápoltság egyik fő pillére a borotvált láb, hónalj és bikini vonal. Ma már rendkívül egyszerű a szőrtelenítés, akár otthon is, nem úgy, mint régen…

Az interneten kerestem utána a témának és igencsak meglepődtem, mikor azt olvastam, hogy már időszámításunk előtt 5000-ben téma volt a szőrtelenítés. A leleményes nők gyantát, bort, szamárzsírt, de nem ritkán denevér és kígyóvér kivonatot, vagy kecskeepét használtak. Kultúránként eltérő volt a módszer, Kleopátrának (természetesen) saját receptje volt. Ez égetett mész, arzén triszulfát, kevés víz és olívaolaj keveréke volt – tudósok szerint ez állati hasznos lehetett. A keleti nők cukor, citromlé és faggyúgyanta keverékét használták, míg az arab országokban férgek (fuj) segítségével estek túl az epiláláson.

Európában először Rómában kezdtek el szőrteleníteni a nők. Szemöldöküket csipesszel szedték ki, egyéb testtájaikon pedig főtt piócát alkalmaztak. A XV. század végéig a felesleges szemöldök szálak eltüntetésére rengeteg mindent kitaláltak. A legismertebb módszer a tojáshéjdarabos, ecetes, macskaürülékes pakolás, valamint egy smirgliszerű anyagból gyártott kesztyű, amivel egyszerűen ledörzsölték homlokukról a nem kívánt szőrszálakat – mára meg jól visszatértünk a csipeszre. :)

A ma is népszerű Gillette cég fejlesztette ki az első női borotvát 1915-ben, majd 1930-ban jött a Remington az első női elektromos borotvával, a kémiai epilálószerek az 1940-es években jelentek meg Amerikában, majd 30 évvel később megszületett a hideggyanta csík.
Ma már rengeteg módját ismerjük az epilálásnak, csak idő kérdése volt, hogy mikor találják fel a végleges szőrtelenítést. :)